“Bohumil Hrabal nem halt meg, mindössze befejezte az írást.” (František Dvorák)
Talán nincs olyan generáció Magyarországon, amelyiknek ne lenne meg a saját Prága-kultusza és legendáriuma. Aranytigris, Víziló, Fekete ökör, Kilőtt szem, Medvidku, Kehely vagy U fleku? Konvikt, Louvre, Slavia, Lucerna, Europa, Orient, Savoy vagy éppen Imperial?
A felsorolt kocsmák vagy kávézók a prágai kulturális élet legfontosabb színtereiként írok, költők, művészek törzshelyei a mai napig. Hrabalé az Aranytigris volt. Ki ne hallott volna a Sörgyári capriccio, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, az Őfelsége pincére voltam című regényekről vagy éppen az azokból készült Menzel-filmekről?! Ugyan nem lehetünk mindannyian bohémisták, február 24-én mégis a Bohumil Hrabal teremtette világról fogunk eszmét cserélni. Hrabalról, aki Josef Škvorecky szerint “a legnagyobb cseh író”, és aki idén márciusban lenne 106 éves, és február 3-án volt 23 éve, hogy már nincs köztünk.